*1 évvel később, Rose szemszöge*
Kereken ma vagyok 19 éves. Már reggel az üzenetekre és a hívásokra keltem fel. Most éppen festem a körmöm, de valami mindig megzavar. Mikor egy telefon hívás, mikor egy üzi vagy éppen mikor mi. Ahogy az előbb említettem megint megcsörrent a telefonom. Egy kis dörmögéssel letettem az ecsetet, majd szépen lassan felvettem a készüléket, elhúztam a zöld gombot és fogadtam a hívást.
-Igen?-szóltam bele.
-BOLDOG SZÜLINAPOOT!-ordították bele a telefonba Lara és Esther.
-Köszönöm, csajok!
-Mizu? Mit csinálsz?-kérdezősködtek. Ez furcsa. Nem szoktak kérdezgetni, hogy éppen mit csinálok-e vagy valami. Készülnek valamire az is biztos!
-Mit terveztetek?
-Semmit, semmit!-mentegetőztek.
-Hát jó. Figyeljetek most én leteszem mert, úgy hallom megint hívnak. Puszi!-köszöntem el tőlük.
-Sziaaaaaa!-komolyan mondom kiszakad a dobhártyám.
Megnéztem, hogy most ki hív, de ismeretlen hívott. Nem szoktam az idegeneknek felvenni de ezt most muszáj volt.
-Igen?-szóltam bele, úgy mint a csajoknál.
-Rose! Boldog születésnapot!-válaszolt a vonal végén egy ismerős hang.
-Köszönöm, de megtudhatom, hogy kivel beszélek?
-Jaj drágám nem igaz, hogy nem ismersz fel!
-Hát nem.
-Rose! Ne csináld már! Kevin vagyok!
-Kevin! Ne haragudj nem hallottam már a hangodat ezer éve!
-Semmi gond.-gondolom, hogy mosolygott mert lehetett hallani a hangján.-Van egy jó hírem!
-Na mi az?
-Haza jöttem Magyarországról!
-Komolyan?-örömömben táncoltam de csak magamban.
-Igen! Merre laksz?
-Hát öm ahol eddig is laktam!-röhögtem el magam.
-De hülye vagyok. Mindjárt ott vagyok!
-Rendben, de ne haragudj mert most le kell tennem mert csengettek! Majd gyere! Szia!-válaszát meg se várva nyomtam ki a telefont és siettem az ajtóhoz.
Mikor kinyitottam akkor egy pasas állt előttem, kezében egy nagy csokor rózsával.
-Mrs. Moore?-nézett rám.
-Igen én lennék az!
-Ezt önnek küldték. Itt írja alá!-mutatott egy vonalra és adta rögtön a tollat is. Kivettem a kezéből, aláírtam majd átvettem a virágot.
Bementem a rózsát bele tettem egy vázába mikor azt vettem észre, hogy egy papír esik ki a virágok közül. Felkaptam a papír lapot, majd olvasni kezdtem.
"Drága, Rose!
Sok boldog születésnapot szeretnénk kívánni neked! Legyen meg minden örömöd ezen a napon! Nagyon, de nagyon sajnáljuk, hogy most nem lehetünk ott veled és a bulidon. De ha végzünk a munkával akkor ígérjük, hogy csapunk egy igazi partit! Puszi az unokatesóid! Seth és Lina. És még valami a virág Seth ötlete volt!"
Hogy ezek mennyire, de mennyire aranyosak. Ők a kedvenc unokatesóim. Most éppen Ausztráliában vannak, mert ott dolgoznak valami stábnál vagy mi. Nem gondoltam volna, hogy küldenek egy csokor rózsát ami a kedvenc virágom. Én mindjárt elsírom magam, de egy valamit nem értek. Azt, hogy buli. Milyen buliról van szó? És mikor? Ha ezeket a lányok találták ki akkor én nem tudom, hogy mit csinálok ott helyben mindenki előtt. Emlékszem mi volt 2 évvel ezelőtt. Szörnyi partit kaptam amit nem is akartam.
*Visszaemlékezés*
-Boldog születésnapot, Rose!-bújt elő mindenki valami tárgy mögül.
Mondok valamit azt, hogy UTÁLOM a szülinapi bulikat vagy partikat. Kihozták a tortát és énekelni kezdtek nekem a családom. Mikor befejezték a dalt akkor belenyomták a fejemet a tortába. Sírva futottam el a helyszínről. De miért kellett apának a fejemet belenyomnia mikor ott volt Brad a suli leghelyesebb pasija. Miért? Miért velem történik ez?
*Visszaemlékezés vége*
Na szóval ezért nem szeretem a bulikat. Mióta ez megtörtént azóta még jobban gyűlölöm a szülinapi zsúrokat. Gondolkozásomból az zökkentett ki, hogy csengettek. Biztos, hogy Kevin az! Felálltam, kinyitottam az ajtót és egy nem várt személlyel találkoztam.
-Boldog szülinapot csajszi!-ölelt meg amit én is viszonoztam.
-Köszönöm!-mosolyogtam majd bementünk.-Te, hogy és mióta vagy itthon?-kérdeztem meg tőle mert nem hiszem, hogy ilyen hamar vége lenne a munkájának.
-Hát eljöttem a legjobb lány barátomnak a születésnapjára!-mosolygott.
-De vége van a munkádnak?
-Igen már vége van szóval maradok itthon!
-Értem.-bólogattam.
-Ezt neked hoztam!-nyújtott át egy kis doboz féleséget.
-Mi ez?
-Nyisd ki!-mondta, majd habozás nélkül kinyitottam.
Ami benne volt az egy nyaklánc volt és rajta egy medállal. Megnéztem közelebbről és bele volt gravírozva az, hogy "Best friend....". Nem értettem, hogy a pont miért van rajta.
-Nagyon szépen köszönöm! Nagyon tetszik!-öleltem meg, Justint.
-Szívesen.
-De nem értek valamit. Miért vannak rajta a pontok?
-Arra, majd idővel rájössz!-még mindig mosolygott.
-Felteszed?-kérdeztem meg és a kezébe nyomtam a nyakláncot.
Feltette én pedig egyből a tükörhöz siettem, hogy hogy áll rajtam. Egyszerűen gyönyörű. Az egész ezüstből volt és bele volt gravírozva azt amit az előbb mondtam. Justin is felállt, odajött hozzám és a derekam körül összefonta karjait. Megfordultam és kémleltük egymást szemét. Justin szemében azt láttam, hogy nem bír magával sokáig. Be is következett amit mondtam. Megcsókolt. Amiből az lett, hogy megint ott jártunk ahol szoktunk.
Most tisztázom veletek.Nem járok, Justinnal! Csak néha-néha megtörténik az a dolog. Ez amolyan barátság extrákkal. De ezt, így nem tehetjük örökké, hogy az egyik nap összefekszünk a másik nap pedig nem is beszélünk. Nem mondom azt, hogy Justint nem szeretem. Szeretni szeretem, de csak barátként, ami ő tőle is ugyan ezt kapom vagyis csak remélem.
Felöltöztünk, megbeszéltük a barátságos dolgot ami nem nagyon hatott Bieberre mert dühösen szaladt ki a házból. Mi a baja? Ne tán szeretne? Ez kizárt!
*Justin szemszöge*
Mi az, hogy ez csak egy ilyen néha szeretlek néha nem? Nem értem Roset. De mi van ha nem szeret? És ha kiderül, hogy én már odavagyok érte 5 hónapja? Nem bírom! Nem bírom magamban tartani ezt a szeretetet amit Rose iránt érzek. Egyszer, úgy is az lesz belőle, hogy elmondom neki, hogy mit érzek iránta. És ha elküld? Mondjuk, ha megszakítaná velem a baráti kapcsolatunkat is? És ha nem szeretne többet látni és elköltözik az országból? Én nekem az biztos, hogy nem hagyhatnám, hogy elmenjen. De minek menne el? Ez hülyeség, hogy elmegy! Már vagy egy másfél órája itt rugdosom a kavicsokat az utca szélénél. Gyorsan írtam egy üzenetet Ro-nak, hogy ne haragudjon rám. Már vissza is kaptam egy választ mi szerint nem haragszik. Ezt szeretem én benne, hogy könnyen megbocsájt. Ezért is szeretem meg van még sok dolgom ami miatt szeretem ezt a lányt.
*Rose szemszöge*
Hál' istennek nem volt meglepetés buli. Nem is probléma mert nem szeretem. Kevin felajánlott egy utazást, hogy menjek vele Magyarországra, amit én egyből el is fogadtam. Vagyis ez volt a szülinapi ajándékom. Kevin az estét nálunk töltötte, de persze külön szobában aludtunk. Másnap reggel arra kelek, hogy Kev ébresztett fel azzal, hogy pakoljak mert mindjárt indulunk. Micsoda? Már most? De még el sem köszöntem a barátaimtól. És Justin? Vele mi lesz? És miért érdekel ez engem, hogy mi lesz vele? Rose kelj már fel!-ordított egy hang a fejemben. Mindenkinek dobtam egy üzit, hogy ne keressenek mert elutaztam és, hogy vigyázzanak magukra. Összeszedtem a cuccaimat elköszöntem a szüleimtől és mentünk is ki a reptérre. Ott vártunk egy csomó ideig, mire a hátam mögött egy ordítozó embert hallottam. Megfordultam és Justinnal (?) találtam magam. Nem értem, hogy miért jött utánam.
-Rose, kérlek ne menj el!-állt meg előttem a lihegő fiú.
-Miért is?
-Mert én...........
*O* ÁÁÁÁÁ huuuuu waaaaa <3 nincsenek rá szavak<3
VálaszTörlésköszönöm!<3
VálaszTörlés