7.rész: Meglepetés

Helló mindenkinek! Köszönöm az előző részekhez a komikat, nagyon jól esik.:) Itt a 7.rész.:) Jó olvasást és ha szeretnétek iratkozzatok fel!:) Ezt a részt most hosszabbra terveztem remélem tetszik.!:) Puszi: Eszter.:)




*Rose szemszöge*

Sírva futottam el, Justintól. Életemben nem mondott még ilyet rám. Meg mondtam neki, hogy a büdös életbe ne keressen többet. Ha már leribancozott akkor annyit is érek neki. Utálom az ilyen embereket, akik első sorban csak legjobbnak mutatják magukat, majd kimutatják a foguk fehérét. Nagyon csalódtam, Justinban valahogy tudtam, hogy haragudni fog rám de, hogy ennyire? A barátságunknak hivatalosan is vége.
Mikor haza értem senki sem érdekelt. Felfutottam a hajlékomba, becsaptam az ajtót majd a párnámba merülve sírtam. Addig-addig sírtam, míg álomba nem merültem.
Reggel kómásan keltem fel. Nem volt kedvem semmihez sem csak magamba lenni és ülni. De ezt nem valósíthattam meg, mert Chrissék mennek vissza Miamiba és ki kell kísérni őket a reptérre. Nem is Amyvel meg Laraval van a bajom, hanem Chrissel. Na mindegy csak éljem túl.


*pár órával később*


Most értünk haza a reptérről és mint mindig most is felmentem a szobámba. Épp kiakartam volna nyitni az ajtót mire az belülről nyílt és egy személy jött ki rajta. Ez meg mi a francot keres itt? Még is, hogy jutott be a házba? És miért nem hagy békén?
-Rose!-ölelt meg.
-Hogy jutottál be?
-Az legyen az én dolgom. Beszélnünk kell!-fogta meg a karom mire én azt kirántottam.
-Nincs mit beszélni! Miért nem bír engem békén hagyni?
-Mert ahhoz túl fontos vagy nekem!
-Aha, igen én ezt higgyem is el mi?-fontam össze a karomat.
-Igen hidd is el mert ez igaz!
-Akkor mondhattad volna ezt 4 héttel ezelőtt is nem?
-Jaj, Rose ezt te......-nem engedtem, hogy befejezze.
-Dustin! Elegem van belőled! Nem érted, hogy én már nem szeretlek! Nem érzek irántad semmit! SEMMIT!-ordítottam el magam, mire apu feljött hozzánk.
-Dustin! Te mit keresel itt?-ő is nézett egy nagyot.
-Rosehoz jöttem!
-És, hogy jutottál be? Mert az ajtó zárva volt!
-Nem érek rá beszélgetni!-jött oda hozzám és egy puszit nyomott a homlokomra.-Szeretlek!-suttogta a fülembe.

 

Dustin Black

Visszament a szobámba, én is követtem őt és megnéztem, hogy hogy jutott be. Hát persze az ablak. Én marha nem zártam be. Ajj, hogy minden megtörtének velem is! Leültem a laptopomhoz, majd bekapcsoltam és a szokásost csináltam. Felnéztem ida-oda. Twitteren még több követőm lett ennek köszönhetően Justinka miatt. Ki is írtam valamit amit tudniuk kell!

@rosemoore: A mi barátságunknak itt lett vége!

Ezt az egy mondatot is sírós szemmel írtam. Miért is sírok? Még én magam sem tudom. De annyit igen, hogy nem fogunk találkozni többé.



*Justin szemszöge*


Egész éjjel semmit sem aludtam. Nem tudom, hogy mi ütött belém, hogy ilyet mondtam Rosenak. Szörnyen gyűlölöm magam amit tettem. Soha egy lánynak nem mondtam ilyet csak azoknak akik már nagyon idegesítettek. Talán Rose is közéjük tartozik? Nem, az lehetetlen. Ha már idegesített volna akkor már elmondtam volna neki hamarabb is. Ki kell, hogy találjak valamit. Meg van! Ez biztos tetszeni fog neki! Elvettem a telefonomat, hogy megnézzem, hogy mennyi az idő. Ha már itt vagyunk nézzük meg a Twitteremet. Egy poszton megakadt a szemem. Most ez komoly?


@rosemoore: A mi barátságunknak itt lett vége!

Nem! Nem lett vége! Még csak most kezdődik! Kiírtam én is valamit majd szaladtam felöltözni és rendezni azokat a dolgokat amik kellenek nekem az én meglepetésemhez.



*Rose szemszöge*

Ugrálok és bömböltetem a zenét, amit csak akkor szoktam ha valami történt velem. Mint például az, hogy Justinnal összevesztem és már barátok sem vagyunk. Tovább ugráltam és azt vettem észre, hogy anya a telefonommal a kezében jön be.
-Jött egy üzid!-mosolygott.
-Megnézted ugye?-már én is mosolyogtam.
-Én? Dehogy is! Na tessék és olvasd el mert nagyon cuki!-most bukott le.
-Lebuktál!-röhögtem el magam.
Kivettem a kezéből és megnéztem, hogy ki az.

Feladó: Justin
Ne haragudj rám! Nagyon, de nagyon sajnálom amit mondtam! Kérlek
gyere el a partra mert ott leszek és szeretném megbeszélni a történteket!
7-re legyél ott ahol szoktunk lenni!   Justin


Na és most mit csináljak? Menjek el vagy sem? De ha megint vita alakul ki a beszélgetésből akkor biztos, hogy elmegyek ebből a városból, nem is az országból. Visszaírtam neki majd elkezdtem készülődni. Lehet, hogy nem helyesen cselekszem de, úgy érzem, hogy ezt tényleg meg kell, hogy beszéljük. Hiszen ha már így gondolt rólam akkor azt már elmondta volna az első találkozáson is nem? Tettem fel egy kis sminket a választott ruhát is felvettem és már mehetünk is. Mondtam anyáéknak azt, hogy lementem a partra egy kicsit kiszellőztetni a fejemet. Sétáltam az utcán és meghallottam valami zenét. A zene után mentem, majd mikor megérkeztem oda nem hittem a szememnek. Justin énekelt ott előttem, mikor meglátott felém jött és megfogta mindkét kezem.
-Rose! Kérlek szépen ne haragudj rám! Nem akartam ezt mondani hidd el! Én nagyon, de nagyon sajnálom! Bocsáss meg nekem kérlek!-térdelt le. (?)
-Állj már fel!-felhúztam és csak néztük egymást.-Megbocsájtok!
-Tényleg?-lepődött meg.
-Igen!-mosolyogtam rá.
Felkapott az ölébe és elkezdett pörögni. Én csak röhögtem. Letett és odavezetett egy ilyen nem is tudom egy... Na ne! Ez ez na jó.
-Justin!
-Igen?-nézett rám.
-Ezt honnan tudtad beszerezni? Ilyen a világon csak 2 van. És nagyon nehéz beszerezni egy ilyet!
-Ez legyen az én titkom jó? És amúgy a tied!
-Ez most komoly?-kérdeztem meg mire ő csak biccentett a fejével.-Köszönöm, köszönöm, köszönöööm!-ráugrottam majd bekövetkezett az amire még én sem és ő sem számított. Megcsókoltam. Természetesen ő vissza is csókolt. Csókunkból csókcsata lett aminek még nagyobb eredménye lett. Megtörtént az ami pár hete is megtörtént.