10.rész: Szerelem vagy nem?

Hey everybody! Elértünk a 10.részhez és nem gondoltam volna, hogy komikat is fogok kapni ilyen hamar, de én ennek örülök. Köszönöm szépen az +1800 oldalmegtekintést! Imádlak titeket!<3 Puszi Eszter!:)




Reggel én arra ébredek, hogy valaki ölel. Justin nem bír magával, úgy látom. A biztonság kedvéért hátrapillantottam, hogy ő az, de ki más lenne? Olyan édesen aludt, hogy megadtam neki azt, hogy a keze a derekamon pihenjen. Visszafordítottam a fejemet és még egy kicsit pihentem míg, Kevin be nem jött és elkezdte üvölteni "Jó reggel fiatalok! Keljetek fel megyünk ide meg ide!" szöveget. Ő is mindig akkor zavarja meg a pihenésemet mikor nem kéne. Justin szegény leesett az ágyról, Kevin reggeli köszöntője miatt én meg röhögtem csak. Felálltam és lestoppoltam a fürdőt. Lezuhanyoztam, hajat mostam, fogat mostam, arcot mostam és mikor mindezekkel kész voltam kimentem a ruháimért. Éreztem, hogy a fiúk tekintete lyukat éget a hátamba annyira néztek. Kivettem a számomra megfelelő ruhadarabot, majd visszamentem felöltözni.

Tettem fel egy kis sminket is és már indulhatunk. Az út nagyon jól telt szinte végig röhögtük és csacsogtuk. Elsőnek ellátogattunk a Parlamenthez ahol rajongókkal is találkoztunk, néhányan még fel is köszöntöttek. Ezt valahogy nem értem. Nekem a születésnapom tegnap előtt volt és na mindegy lehet, hogy itt nem, úgy megy az idő mint otthon. A második célpontunk a Gellért-hegy volt ami szebb volt mint az előző. Ott is találkoztunk Belieberekkel és szintén ők is felköszöntöttek.
-Kevin!-szóltam Kevinhez aki felém fordult.-Hányadika van ma?
-Jaj, Rose hát ma van a szülinapod!-mosolygott rám. Most mi van? Kétszer születtem meg vagy mi?
-Micsoda?
-Itt nem, úgy megy az idő mint Amerikába. Itt ma van május 10.-e.-magyarázta el.
-Így már mindent értek.-mosolyogtam én is.
A harmadik megállóhelyünk a Citadella volt. Az még szebb volt mint az előző kettő. Ott kivételesen csak mi voltunk mert le volt zárva, Justin miatt. Felfelé is alig tudtunk feljönni a rajongói miatt. Nagyon jól éreztem magam.


*pár nappal később, Justin szemszöge*

Hát ez a Budapest valami eszméletlen. Nagyon szép város és már tudom, hogy ide is fogok jönni ha körbe megyek a világon. Nagyon jól érezzük magunkat, Roseval és épp ez a lényeg. Roseról beszélve. Eszméletlen egy csaj és, úgy érzem, hogy még jobban belé szerettem. Nem tudom, hogy ő érez valamit irántam, de az lenne a legjobb ha igen. Tudom, hogy nem néz ki jól, hogy én mint egy popsztár és ő mint egy átlagos lány. Nekem apám mindig is azt mondta, hogy az átlagos lányok elsőnek csak amolyan visszahúzódóak, majd kimutatják, hogy valójában milyenek is. De ezt Rosenál nem véltem felfedezni mert ő olyan amilyennek megismertem. És ha összejönnénk -ami lehetetlen- akkor mit mondanának rólunk? Másnap már mi lennénk a címlapon, hogy idézem "Justin Bieber összejött egy átlagos lánnyal akinek a neve Rose Moore.", nem szeretném, Rosenak az életét sem felkavarni mert akkor biztos, hogy egy életre megutálna. Most mit tegyek? Valljam be neki az érzéseimet és mondjam azt, hogy szerelmes vagyok belé vagy sem? Az élet tele van kérdésekkel és köztük vannak olyanok is amelyikre még választ sem kapsz. Én vagyok most, így szeretem de félek, hogy elveszítem. El kellene, hogy döntsem. Mondjam vagy sem? Az eszem most azt súgja, hogy ne mondjam el neki, de a szívem pedig azt, hogy jobb lenne ha elmondanám neki. Most melyikre hallgassak? Döntöttem. A döntésemet pedig elmondom neki.

*Este 8-kor, Justin szemszöge*

Itt az ideje, Justin mond el neki! Semmi és senki nem akadályozhat meg!-súgta egy hang a fejemben.
-Rose!-ajaj most már mindent elcsesztem.
-Igen?-nézett rám. Azok a gyönyörű szemei. Elcsábítanak engem és ezt nem sokáig fogom tudni magam tartani az is biztos.
-Beszélhetnénk?
-Persze.-odaült mellém és nézett rám.
-Szóval arról lenne szó, hogy........
-Gyertek buliznii!-jött be, Kevin.
-Kevin! Beszélni szeretnénk!-mondta Rose.
-Ja bocs.-mondta és amilyen lendülettel bejött azzal ki is ment.
-Szóval.-fordult ismét felém.
-Hogy én.......-megcsörrent Rose telefonja. Ez nem lehet igaz.
-Bocsi, de ezt most fel kell, hogy vegyem!-felállt és már el is illant.
Ez most azért, hogy ez a telefon meg Kevin, hogy ne mondjam el neki a döntésemet. Figyeljük meg, ha elpróbálom mondani neki akkor mindig közbe jön valami de ha nem akkor meg nem. Teszteljük le. Msot kipróbáljuk, hogy nem mondom el neki. Mikor befejezte a beszélgetést akkor kijött és leült mellém.
-Mit akartál mondani?
-Azt, hogy nagyon jól érzem itt magam veled!-mosolyogtam rá.
-Én is, Justin!-mosolygott.
Tessék én megmondtam. Most nem jött közbe semmi.Próbáljuk ki a másodikat.
-És még valami.
-Micsoda?
-Az, hogy én........
-Justin bejött egy őrült rajongó és téged keres!-ront be ismét, Kevin.
Tudtam. A sors nem engedi, hogy most öntsem ki neki, hogy mit is érzek valóban iránta.
-De jó, hogy mindig közbe jön valami!-álltam fel és elhagytam a szállodát.
Sétálni mentem egy közeli parkba ahol szerencsére nem vettek észre a rajongók. Leültem egy padra és Twitterezni kezdtem.

@justinbieber: Mit tegyek, hogy észre vegyen az a lány akit szeretek? Elmondanám neki az érzéseimet de nem tudom elmondani. És ha megutál? Az lenne még a probléma. Segítsetek nekem Beliebereim. Segítsetek, adjatok ötleteket! Szeretlek titeket!

Ezt a pár mondatot posztoltam ki a közösségi hálóra, majd visszaindultam a "lakhelyünkre". Mikor visszaértem az őrült rajongó már nem tartózkodott a szállodába. Felmentem a legfelső emeletre és mikor beértem a szobánkba az első dolog az volt amit csináltam, hogy ledőltem az ágyra. Rose és Kevin nem voltak bent, gondolom elmentek valamerre. De este? Na mindegy. Elütöttem az időmet azzal, hogy a rajongóimnak üzentem vissza akik levelet írtak nekem. Az egyik nagyon de nagyon jól esett ettől a leányzótól.

Mary Morgan: Ne aggódj, Justin! Egyszer, úgy is észre veszi, hogy szereted az a lány és soha ne add fel! Küzdj érte és hidd el megfogod kapni! Én tőled tanultam azt, hogy soha ne mond, hogy soha és, hogy higgy. Most én mondom neked. Soha ne add fel, higgy abban, hogy egymásra találtok!:) 

Az ilyen rajongóimat szeretem a legjobban. Visszaírtam neki és akkor toppant be a életem értelme -aki még nem az, de a szívemben igen- és Kevin. Láthatólag jól elvannak egymással. Most az merült fel a fejemben mi van, ha Rosenak Kevin tetszik? Az nevetséges.-ezen elkezdtem röhögni, mire a két fiatal rám nézett.
-Mi olyan nevetséges?-kérdezte Kev.
-Ja nincsen semmi csak régebben láttam olyat, hogy a nénike elesett és most a fejemben lejátszódott az a történet.-és még jobban elkezdtem röhögni. Ilyen hülyeséget csak én találhatok ki.
-Oké.-röhögött Kevin is.
-Justin eljössz velem sétálni?-kérdezte Rose.
-Persze!-felálltam és már mentünk is ismét sétálni.
Sétálás közben beszélgettünk erről-arról, de nekem mindig az járt a fejemben, hogy mondjam el vagy nem. Rose most is magyaráz valamit, de már az elejéről lemaradtam. Nem beszéltem a témához amit észre is vett.
-Mi a baj? Olyan szótlan vagy. Talán idegesítelek?
-Nincs semmi baj, nem nem idegesítesz csak elgondolkodtam.-vakartam a tarkómat.
-Rendben, gyere üljünk le!-mondta, megfogta a kezemet és leültünk a padra.
Én csak nézni tudtam. Egy pillanatra sem tudtam levenni a szememet róla annyira tökéletes számomra.

*Rose szemszöge*
Érzem! Érzem, hogy néz. Mindig néz. Ránéztem én is és tekintetünk találkozott a másikéval. Úgy nézett rám, mintha nem kaphatna meg. Micsoda? Talán tetszenék neki. Az nem lehet. Én egy átlagos lány vagyok ő pedig egy popsztár.

Nézett, nézett és még mindig nézett. Elfordítottam a fejemet és éreztem, hogy visszafordítja maga elé. Nem néztem bele szemeibe mert akkor csak elveszek benne. Mi? Én nem mondtam ilyet. Gratulálok, Rose tetszik neked Bieber akit még egy évvel ezelőtt utáltál.-mondta az eszem.
-Ne hallgass rá. Te szereted ezt a fiút és ki kell, hogy mutasd neki, hogy tetszik és szinte már szerelmes is vagy belé. Mond el neki.-és ezt mondta a szívem.
Még én is meglepődtem, hogy a szívem mit "mondana". Tényleg szerelmes lennék én belé?