1.rész: "Köszönök mindent!"

Sziasztok! Meghoztam az első részt. Remélem elnyeri a tetszéseteket. A részek 2-3 naponta jönnek. Puszi Eszter!

Az a személy aki az ajtóban állt az az én édes, kedves bátyusom volt.

-Chriiiis!-telis-tele örömmel öleltem meg.-De rég láttalak!-mosolyogtam rá.

-Egyedül vagy itthon?-nézett rám.

-Igen, anya elment dolgozni, apa meg ment arra a versenyre. Na de gyere be ne itt álljuk kint!-röhögve engedtem be majd leültünk fotelba a nappaliba.

-Mesélj, hogy van Amy meg Lara?-kérdeztem.

-Jól vannak, ők is jöttek volna de Amy tudod neki nem olyan a munkája, hogy elengedjék pár napra.

-Tudom, tudom. Holnap is itt maradsz Los Angelesben?

-Igen de már vasárnap már vissza kell, hogy menjek Miamiba.-bólogattam és még beszélgettünk egy kicsit míg meg nem jöttek a szüleim. Felmentem az én "birodalmamba" és előkaptam a laptopom. Felnéztem Twitterre, Facebookra ahol sok értesítés és egyben üzenetek vártak. Épp mentem volna le mire egy kis ablak ugrott ki a képernyőn. 

                                              "Meg van, hogy mit veszel fel holnap a koncertre?

                                                     Esther


Tényleg a koncert. Kiment  fejemből. Egyből visszaírtam neki.  

                                             "Még nincs, de nem baj legalább nem megyek.:)"                                                                                       Rose

                                             "Készülj, holnap reggel 11-re ott vagyok érted, de

                                                 most megyek mert anyu nyaggat. Szia!"

                                                    Esther

                                             "Rendben! Szia!"

                                                  Rose

Lecsuktam a laptopot és lementem a többiekhez. Anyáék valami érdekes dologról beszéltek, de én mint mindig most is megszakítottam azzal, hogy lejöttem. Mindegyik tekintet rám szegeződött mire én hülyén néztem rájuk. Nem foglalkozva vele mentem Suzyhoz. Rátettem a pórázt anyáéknak szóltam, hogy elmentem sétálni. Suzyval elmentünk a szokásos helyünkre ami egy park volt. Ott elengedtem, hogy futkározzon. Szeretek ide járni ebbe a parkba és Suzy is. Itt gyerekek is szoktak játszani, idős nénik beszélgetni szoktak egymásnak az unokáikról és a velem egyidős fiatalok csak a telefont nyomkodják. Boldogan néztem, ahogy az én drága kutyusom ide-oda szaladgál. Pár perc múlva megcsörrent a telefonom. Kikaptam a zsebemből ránéztem a kijelzőre ami az "Austin" nevet jelezte. Megnyomtam a zöld gombot és elhúztam.

-Szia, Austin!-szóltam bele.

-Szia, Rose! Tudnánk találkozni?-kérdezte és a hangjában félelmet lehetett hallani.

-Persze, de mi a baj?

-Majd elmesélem!

-Oké. Gyere abba a parkba ahova szoktunk jönni Suzyval!

-Rendi! Megyek akkor szia!

-Szia!-miután elköszöntem Austintól eltettem a telefonomat és észre vettem, hogy Suzy a lábamnál ült és nézett rám. Felkaptam az ölembe és simogattam. Nem telt bele 5 perc sem már Austin ott volt egy padnál. Letettem a kis kutyust és odamentem hozzá.

-Szia!-öleltem meg.

-Szia!-ölelt vissza.

-Na miért hívtál?-tértem a lényegre.

-Azért mert tudod, kedveskedni akarok Laranak.-motyogta.-És nem tudom, hogy mit adjak vagy éppen csináljak neki.-hajtotta le a fejét.

-Épp a legjobb emberhez fordultál!-emeltem fel a kobakját mire mosolyt küldött felém.

-Adsz nekem valami tippet, hogy akkor mit is csináljak neki?

-Persze, hazamegyünk és kitalálunk valamit jó?

-Köszönöm!-ölelt meg ismét.

Szóltam Suzynak aki természetesen egyből odajött hozzánk és indultunk is haza. Mikor bementünk az ajtón Austin köszönt a szüleimnek és a bátyámnak, elengedtem Suzyt és felmentünk a szobámba. Lehuppantunk az ágyra és mind a ketten gondolkozásba kezdtünk. Jól ismerem Larat de ha éppen nincs jó kedve akkor vagy szomorú vagy ideges, de ha jó kedve van akkor vidám és mindenkit szeret. 

-Mi lenne ha elvinném Miamiba?-állt fel.

-Nem nászútra mentek!-röhögtem el magam.

-Akkor nem tudok semmit!-ült le ismét mellém és elkezdett durcizni.

-Mondjuk legyen az, hogy elviszed vacsorázni!

-Ez remek ötlet!-állt fel megint.-

-Legyen mondjuk, hogy ma írsz neki egy üzenetet, hogy holnap elakarod vinni valahova és mondjuk este 8-ra legyen kész.-mondtam el az ötletemet.

-Hát ez tényleg jó, köszönöm a segítséget, de én most rohanok mert elkések a próbáról!-én felálltam és kikísértem. Az ajtóban megállt, megfordult és szorosan magához ölelt.

-Tényleg köszönök mindent, meghálálom majd még neked!-suttogta a fülembe mire én csak mosolyogni tudtam. Elköszöntünk egymástól és visszamentem a szobámba. Ránéztem az órára ami 22:39-et mutatott. Jól elgondolkoztuk az időt. Megfogtam a pizsamámat ami egy toppból és egy rövid nadrágból áll és elmentem fürödni. Amikor azzal is végeztem bebújtam az ágyamba és épp, hogy elnyomott volna az álom mire kaptam egy üzit amibe ez volt:

     

                                    "Ne feledd, holnap koncert!;) Bocsi ha felkeltettelek! Puszi Esther!"

Elolvastam az üzenetet és visszafeküdtem az ágyamba. Nem értem, hogy szeretheti Esther ennyire Biebert. Sosem értettem és nem is fogom.-ezekkel a gondolatokkal aludtam el.

 

Suzy